ÉPÍTÉSZET ÉS SZEMÉT

A hulladék érték megjelenése a kortárs építészetben
A szemét keletkezése természetszerű velejárója az emberi társadalomnak és szorosan összekapcsolódik a mindennapi emberi tevékenységekkel. Ebben a rendszerben az építés és az építészet is kiveszi a részét. A hulladék és a szemét megítélése elsősorban szubjektív értékítéleten alapul. A szemetet a dolgozatban morális önostorozás helyett egy flexibilis fogalomként vizsgálom, amelynek megítélése és sorsa elsősorban társadalmi döntésektől függ. Ez a megítélés építészeti eszközökkel megváltoztatható, befolyásolható. Az értekezésben nemzetközi példák rendszerezésével vizsgálom az olyan építészeti munkákat, amik valamilyen módon alakítják a szeméthez való viszonyunkat. Kétféle típus szerint csoportosítom az épületeket, és ezeken a csoportokon belül különböző tervezői eszközöket különböztetek meg. Az egyik csoport a hulladékhasznosítás olyan épületeit gyűjti össze, melyek az ipari funkción túl építészeti értékeket is megjelenítenek. Amikor az építészet hat a hulladékhasznosításra, képes megváltoztatni a hozzá kapcsolódó előítéleteket. A létesítmény működésének láthatóvá tételével, az épület lokális környezetbe történő integrálásával vagy az ipari funkcióhoz társított egyéb funkciókkal segíti a létesítmények elfogadottságát és hatékonyabb működését. A másik csoportba olyan építészeti munkák tartoznak, ahol a tervező valamilyen módon beépíti az építészeti koncepcióba a hulladék fogalmát. Ezeknél az épületeknél nem a hagyományos újrahasználatra vagy újrahasznosításra koncentrálok, hanem olyan építészeti gyakorlatokra, ahol a szemét jelentésének transzformálása szándékosan megjelenik. Az újrahasznosított anyag megjelenítésével a beépített hulladék megítélése megváltozik az építészeti használat során, a szemétből újra érték lesz.